A teljes-ív implantátum esetek, különösen az All-on-X pótlások, magasabb szintű pozicionálási pontosságot igényelnek, mint az egy-fog vagy a rövid{4}}fesztávú kezelések. Még az implantátum helyzetének kis eltérései is felhalmozódhatnak az ívben, és megakadályozzák, hogy a protézis passzívan üljön. Ha a passzív illeszkedést nem érik el, a helyreállítás feszültséget okozhat az implantátumokon, növelve a csavar kilazulásának, az implantátum körüli csontvesztésnek vagy a mechanikai szövődményeknek az idő múlásával.
Itt válik aktuálissá az intraorális fotogrammetria (IPG) körüli vita.
Miért fontosabb a pontosság a teljes{0}}Arch esetekben
Egyetlen implantátum vagy rövid hidak esetén a kisebb szkennelési vagy gyártási hibák gyakran klinikailag elfogadhatóak maradnak. A négy, hat vagy több implantátumot tartalmazó teljes-íves esetekben a rögzítőelemek közötti távolság nagyobb. A szkennelésből, tervezésből vagy gyártásból származó hibák összetettek lehetnek, és megnehezíthetik a valódi passzív illeszkedést.
A hagyományos intraorális szkennerek szekvenciális képek rögzítésével és összefűzésével működnek. Hosszú távon apró varrási pontatlanságok halmozódhatnak fel. A lágyrészek mozgása, a nyál, a vér, a korlátozott láthatóság és a meglévő pótlások vagy arcok jelenléte tovább befolyásolhatja az adatok minőségét. Ezek a korlátozások pontosan akkor válnak észrevehetőbbé, ha a legnagyobb pontosságra van szükség.
Hogyan közelíti meg az intraorális fotogrammetria a problémát
Az intraorális fotogrammetria a fotogrammetria elveit ötvözi a strukturált fényszkenneléssel. Ahelyett, hogy elsősorban a teljes ív folyamatos képösszefűzésére hagyatkozna, a rendszer az implantátumokra helyezett speciális kódolt szkennelőtestek közötti pontos térbeli kapcsolat rögzítésére összpontosít.
A kódolt szkennelőtestek azonosítható markereket tartalmaznak. A szkennelés során a készülék kivonja ezeknek a markereknek a háromdimenziós koordinátáit, és nagy pontossággal kiszámítja az implantátumok egymáshoz viszonyított helyzetét. Az implantátumok helyzetének rögzítése után a szkenner a környező lágyszöveteket, az elzáródást és a szomszédos struktúrákat is rögzítheti. A két adatkészletet ezután egy komplett digitális modell létrehozásához igazítják.
Mivel a módszer az ismert referenciapontok közötti abszolút térbeli kapcsolatokat helyezi előtérbe, nem pedig a tiszta felületi varrást, úgy tervezték, hogy csökkentse a kumulatív hibákat a teljes -ívimplantátum eseteknél.
Tipikus munkafolyamat-vázlat
A teljes -íves implantátum esetek fotogrammetriás-támogatású szkennelése esetén a következőket tartalmazza:
Referenciapontok vagy függőleges méretek megállapítása (igény szerint bizalmi markerek, megmaradt fogak vagy meglévő fogsor használatával).
Kódolt szkennelőtestek elhelyezése a több{0}}egység támasztékaira.
A kódolt pontok rögzítése az implantátum helyzetének meghatározásához.
Lágyszövetek és elzáródási adatok szkennelése.
Adatkészletek igazítása a szoftveren belül.
Adatok exportálása az ideiglenes vagy végleges protézis CAD-tervezéséhez.
A restauráció készítése 3D nyomtatással vagy marással.
Ha az implantátumok helyzetét pontosan rögzítjük, a tervezett protézis nagyobb eséllyel passzívan ül be, ami csökkentheti a többszöri-bepróbálás és beállítás szükségességét.
Intraorális vs extraorális fotogrammetria
Az extraorális fotogrammetria rögzíti az implantátumok helyzetét a szájon kívül, gyakran speciális kamerák vagy dedikált eszközök segítségével több szögből. A lágyrészadatokat általában külön-külön, hagyományos intraorális szkennerrel gyűjtik be, és a két adatkészletet később össze kell vonni.
Az intraorális fotogrammetria az implantátum helyzetének rögzítését közvetlenül a szájban végzi. Ez csökkentheti a különálló lépések számát és leegyszerűsíti az adatok integrációját, bár ehhez speciális hardverre és a rendszerhez tervezett kódolt szkennelőtestekre van szükség.
Mindkét megközelítés célja a teljes -íves esetek helyzeti pontosságának javítása; főként a munkafolyamat összetettségében és a felszerelési követelményekben különböznek egymástól.
Gyakorlati megfontolások
Nem minden klinikán végeznek nagy mennyiségben teljes -ív implantátum eseteket. Azoknál a gyakorlatoknál, amelyek ezt teszik, a kiszámíthatóbb passzív illeszkedés képessége javíthatja a klinikai eredményeket és a hatékonyságot. Rutinszerűbb korona-, híd- és egy-beültetési munkához a hagyományos, nagy-pontosságú intraorális szkennerek továbbra is rendkívül hatékonyak.
A teljes ívű implantátumok fejlett szkennelési módszereinek mérlegelésekor értékelendő kulcsfontosságú tényezők:
Tényleges pontosság több{0}}beültetés esetén
A kemény és lágyszövetek adatainak egyszerű rögzítése
A rendszer nyitottsága (szabványos STL/PLY/OBJ fájlok exportálása)
Integráció a meglévő CAD szoftverekkel és laboratóriumi munkafolyamatokkal
Tanulási görbe és praktikum a szék mellett
Előre tekintve
Ahogy a teljes körű -ívimplantátum-rehabilitáció iránti igény folyamatosan növekszik, egyre fontosabb szerepet fognak játszani a pozicionálási pontosságot és a passzív illeszkedést javító digitális eszközök. Akár speciális fotogrammetriás technikákról, akár a hagyományos intraorális szkennelés és adatfeldolgozás folyamatos fejlődéséről van szó, a cél ugyanaz: kiszámíthatóbb helyreállítások, kevesebb módosítás és jobb hosszú távú eredmények a betegek számára.
A teljes -archív esetek sajátos kihívásainak megértése segít a klinikusoknak és a laboratóriumoknak kiválasztani azokat a digitális eszközöket, amelyek a legjobban megfelelnek klinikai igényeiknek és esetösszetételüknek.
