A fogászati radiográfiát 1896-ban találták fel, mindössze egy évvel az általános röntgensugarak felfedezése után. Úttörő szerepet játszott a képalkotó diagnosztikában a fogászati iparban.
Otto Walkhoff német fogorvos készítette el az emberi fogak első röntgenfelvételét üveg fényképezőlemezzel. Az egyszeri expozíció 25 percig tartott. A klinikusok először láthatták a fogak belső szerkezetét, beleértve a fogszuvasodást és a gyökér morfológiáját. Ez az áttörés teljesen feladta a régi típusú diagnózist, amely pusztán manuális tapasztalatokra támaszkodott.
Kulcsfejlesztési idővonal
1920-as évek: Kompakt méretű fogászati röntgengépeket vezettek be, és fokozatosan népszerűvé váltak a magán fogászati klinikákon.
1980-as évek: Megjelent a digitális fogászati radiográfia, amely több mint 80 százalékkal csökkentette a sugárterhelést.
2000 után: A Cone-Beam Computed Tomography (CBCT) széles körben elterjedt, és háromdimenziós képet ad a fogakról és az állcsontszerkezetekről.
A modern klinikákon gyakran előforduló kis méretű fogászati röntgenfelvétel a periapikális filmre utal az egyfog vizsgálatához. Ezzel szemben a panoráma röntgenfelvételek egy felvételben rögzítik a teljes fogazatot. A fogászati képalkotó technológia folyamatosan fejlődik. Sok csúcskategóriás fogászati klinika ma már intraorális szkennereket alkalmaz 3D-s fogmodellek készítéséhez röntgen-radiográfia nélkül.
