A szkennelési elvek alapján az orális háromdimenziós szkennelési technológiák négy fő kategóriába sorolhatók: kontaktszkennelés, érintésmentes lézerszkennelés, optikai fáziseltolásos szkennelés és radiográfiai alapú szkennelés.
Kapcsolatfelvétel a szkennelési technológiávalAz adatgyűjtés a pásztázó szonda és az objektum felülete közötti közvetlen fizikai érintkezéssel valósul meg. Ez a technológia kiváló a finom felületi részletek rögzítésében, és illeszkedik az ultranagy pontosságot igénylő klinikai forgatókönyvekhez, mint például a fogpótlások és a fogszabályozás. Ennek ellenére vannak jelentős hátrányai: viszonylag alacsony szkennelési sebesség. A közvetlen fizikai érintkezés potenciálisan a szájszövetek sérülésének kockázatát hordozza magában, különösen az érzékeny anatómiai régiók vizsgálatakor.
Érintésmentes lézerszkennelési technológiaA lézersugarat a célfelületekre vetítik. A háromdimenziós koordinátákat a visszavert lézerjelekből számítják ki. Gyors szkennelési sebességet és megfelelő pontosságot biztosít, lehetővé téve hatalmas 3D-s adatkészletek beszerzését rövid időn belül. Ennek ellenére vannak eredendő korlátai. Erősen tükröződő vagy sötét színű felületeken gyenge lézervisszaverődés fordul elő, ami pontatlan vagy hiányos szkennelési adatokat eredményezhet.
Optikai fáziseltolásos szkennelési technológiaAz előre meghatározott strukturált minták kivetülnek az objektumfelületekre. 3A D-információt a felület topográfia által okozott minta-torzulások elemzésével számítják ki. Érintésmentes technikaként nem károsítja a szájszövetet. Erős alkalmazkodóképességgel rendelkezik, és jól teljesít különféle anyagokból és színekből álló felületeken.
Radiográfiai alapú szkennelési technológiaA CBCT (Cone-Beam Computed Tomography) az orális 3D szkennelés egy speciális formáját képviseli. A többszögű vetítési adatokat rotációs szkenneléssel szerzi be. A számítógépes algoritmusok rekonstruálják ezeket az adatkészleteket térfogati háromdimenziós képek létrehozásához. A CBCT átfogó, mélyreható információt nyújt az intraorális anatómiai struktúrákról, és létfontosságú szerepet játszik a betegségek diagnosztizálásában és a kezelés tervezésében. Hátránya a magas felszerelési költségek és a viszonylag magasabb sugárdózis, ami szigorú klinikai indoklást és a felhasználás ellenőrzését teszi szükségessé.
